Gyűlőlni szeretnélek, de most még nem megy.
Azt hiszem nem én vagyok neked az az egy,
Akit szeretsz és akiért mindent meg tennél.
Szerelmed nélkül a szívem többet nem él.
Ott van a fény, most is az alagút végén,
A szívem mélyén a lángból egy darab szén.
De már nem sírok miattad nap, mint nap,
Elég nekem minden nap egy darab lap.
Leírom érzéseim, így idővel tovább lépek,
De néha-néha úgy érzem talán semmit nem érek.
A gondolatok elvisznek, elvisznek messze,
De a kérdés, hogy nélküled életem lesz-e.
Bár tudom tovább lépek csak, hogy élhessek,
Hidd el nélküled nincs vége az életnek.
A sorok segítenek élni,
Egy kicsit mindent el feledni.
Neked sikerűlt a szívem széttépni,
Hidd el rajtad tovább fogok lépni.
Bár, szeretnék még egyszer veled lenni,
De már télleg nem tudok benned hinni.
A bizalom elszállt, messze jár most tőlem,
Mond már meg légy szíves, hogy mit tettél velem.
De...
Vége, mert már nem veszem be a te szöveged,
Nem tudom mikor fogok újra hinni benned.
Nem hiszem, hogy teszel bármit is a szívemért,
De még ha egyszer meg is bocsátok mindenért,
Soha nem lesz olyan mint rég,
De tudod, hogy szeretlek még.
Viszont, idővel változnak az érzések,
Így hidd már el rajtad biztos tovább lépek.
Na viszlát!!! Egy másik életben
Találkozunk, csak úgy véletlen.
____________________________________
Fáj minden
Bár lenne olyan mint régen,
Mikor felhőtlen volt minden,
De ez nem lesz már szép,
És ezt tudom már rég
Legbelűl... mert el vakítottál.
Bíztam benned és te hazudtál.
Egy álarc amit látokbelőled,
Én hinni többet nem tudok benned.
Már bármiért küzdhetsz, engem nem érdekel,
Csak arra kérlek,hogy értem már ne tedd!!!
Mert nem akarom, hiszen ez csak is fáj,
Majd egyszer meg tudod ez miért is bánt.
Azt mondtad, hogy szeretsz
És én ezt el hittem,
De már rá jöttem, hogy tévedtem.
Álmomból fel kéne ébrednem.
De még nem megy mert jó nekem ide lent,
A magány ide taszított engemet.
Ez a szerelem engem csak hiteget,
Már nem kell tőled többet az üzenet.
Hiába vágyom, még érintésedre,
Tudom, nem lesz olyan mint anno régen.
Bár tudnám, hogy miért van ez,
hogy a szerelem kínoz engemet.
Utat törtél a szívembe,
Fényt szőttél az életemben.
De te eltűntél egyszer csak, hírtelen,
Ezzel nagy sebet hagytál a szívemen
És még ez nekem fáj, fáj minden perc,
Mit magányosan töltök nélküled.
Szemembe nézel és látod már miért félek,
Hogy elveszítelek, mert nélküled nem élek.
De hiába már nem vagy velem,
A fájdalom most kínoz engem.
Azt hiszem fájni is fog örökre,
A véget nem érő szenvedésem.
Már nem lesz olyan, mint régen,
Nem lesz felhőtlen minden.
Hiába szép az emlék én el feledném,
Ha tehetném, rád többet nem emlékeznék.
Várok,várok eg percet,
De nekem ez már nem megy.
________________________________________________